A jó idő beköszöntével rothadó civilizációnk szellemi leépülésének a divaton ütött tályogos hézagát is sokkal szembeötlőben figyelhetjük kibontakozni, mint a sötét, zimankós hónapokban. A városi edzőtermek light trance zenei kísérettel ringató világában, újult dózisban tűnnek fel a prémiumarcok. Hanyag elmélkedés gesztusába bújtatott, diszkrét áll simogatós Daniel Klein óra villantások közepette hangzik el a minden év hasonló szakaszából jól ismert tétel mondat: „Itt van a nyár, jól kell kinézni.”

A fentiekből nyilván valóan fakad, hogy ősszel sz*arul, télen pedig egyenesen hányadék módjára KELL kinézni. Na de hát, most nyár van. Az apparátus pörölye ezúttal is tudományos igénnyel sújt le a kor kórtüneteinek szövődményeire, szakértelemmel és gyógyító szándékkal.

1; A bal farpofa – Csatornazene 


A piachódító útjának dicső zenitjén méltán trónoló román illetőségű HIT zenecsatorna, valahogy úgy tapintott rá a közép-európai néplélekre, mint pederaszta tanító bácsi a buci maci magazin nyári ruha mellékletére.  A DIGI portfólió család új kedvence, fényes pompával üdvözölt esti sztárvendége a legtöbb vendéglátó ipari egységnek. ( Vö. tradicionális kocsma, forgalmas csomóponti népivó, tehát nem a belvárosi artbar-ok és romkocsmák keretrendszere szolgál természetes fellelési helyéül. ) A nemes előadó pedig, több dimenzióban is jó szolgálatot tesz meghívójának: Teljes hangerőn biztosítja a komplett zenei szórakoztatást, melyről korábban rádiónak, zenegépnek, rosszabb esetben előre a célból gyártott cd-lemezeknek, és hangulat felelősöknek kellett gondoskodni, másrészről figyelemfelkeltő, női idomokat sem nélkülöző videoklipjeivel biztos fókuszpontjává válik a minden hasonló egységben őslakos fajként tanyázó, fátyolos szemmel a képernyőre meredő magányos üvegszorongatóknak.

Az Apparátus a mai nappal egy olyan jelenséget, terít szét ügyboncnok asztalán, melynek lucskos cafatjait már sokkal korábban illett volna törvényi szabályozás alá vonni. A közbeszédet az utóbbi időben tematizáló csontvázak, melyek feddhetetlen tekintélyű felsőoktatási intézmények szekrényeiből hullottak alá, ismételten csak a felszínen karcolgatják a velejéig rothadó lényeget. Az egyetemi gólyatáborokhoz tapadó és dagadó gyalázatos nemi erőszak botrány, nem a betegség maga, hanem csak egy mellékvágány, a már kialakult áttétes szövődmények nyomán létrejövő leglátványosabb és gusztustalanabb, felszíni bőr elváltozás. Egy tünet a sok közül.

A nemzet: Nyelvében él, demokráciája minősíti annak kultúráját, meg ahogyan a művészeivel bánik. Frászt!

„Vizualitásában él a Nemzet!”

Szokta mondogatni Jó Ízlés barátom, és ugyan mi lehetne tökön ragadhatóbb lehetőség, hogy végre megtudjuk hogyan is élünk igazából, mint a közelgő választásokra rajtoló pártok promóciós célzatú mozgóképei?

Az elmúlt hetekben látott napvilágot, a sajtó minden sarkában gondolatébresztőnek szánt sopánkodással fogadott Magyar Ifjúság 2012 kutatás, melynek eredménye nemes egyszerűséggel annyiban összegezhető, hogy a 18-29 közötti szavazásra jogosult  korosztály, a már eddig is agyonkutatott Y-generáció, b*szik a politikára, a közügyekre, a társadalmi problémákra és felelősség vállalásra, mi több véleménye sincs nagyon ezekről a kérdésekről. "Ahham..Szomorú, szomorú.."- Kulcsolhatnánk össze a kezünket hátul, miközben deres hajunkon megcsillan az őszi napfény, és így lesünk ki a panel konyhájának ablakán.

Van még egy savanyú hírem, mélyen tisztelt éltes polgártársak,

Videóbíró rovatában Az Apparátus minden hónapban, egy olyan kiemelt fontosságú audió és vizuális szinkronicitásra épített kisfilmet (ún. videoklipet ) tárgyal meg, ami valamilyen irányból kiemelkedő paraméterekkel bír, ezért felsőbb szintű szabályozása feltétlenül szükséges.

A Videóbíró augusztusi esete:  Kiscsillag - Fishing On Orfű

Nos, jól van..jól van... Az Apparátus megpróbálja összeszedni, annak a jobbik énjének darabkáit, melyet most vertek szét annyi légkalapácsütéssel, mely egy közepes méretű dubaji útépítési beruházásnak is biztos elegendő lenne. Csak a mi énünket utána még lehugyozták a román vendégmunkások, és ha már arra járt ráverte Alföldi Robi is.

Szerencsére mostanra elcsendesedett a közösségi média óceánja és az internet tengere. Végre nem tör ránk boldog-boldogtalan véleményalkotó valami botcsinálta István a Király kritikával, megpróbálván belefűzni magvas személyes értelmezéseit politikai ínyencségének megfelelően.  Kezd elülni az állampalapítás ünnepét követő össznépi alföldirobizás, aki ezúttal kultikus történelmi rockoperánk renoválása kapcsán került a harmatos kollektív tudat, és közbeszéd fókuszába.

Jelen sterilebb körülmények között pedig végre tud dolgozni az apparátus is, a tőle elvárható sebészi pontossággal. Azonnal tudtuk, hogy behatóan kell majd megvizsgálni,  ezt a rendkívüli figyelmet kapó kulturális elemet, mely ráadásul nemzeti identitásunkkal, történelmünkkel, és az aktuálpolitikával is direkt kapcsolatba hozható, nem véletlen hogy kiemelt fontosságú ügyként kezeltük.

Az Apparátus 3T-s koordináta rendszerének megvitató bonc-űrlapján tehát mai tárgyunk:



                        ISTVÁN A KIRÁLY ( Rockopera - 2013 )