A jó idő beköszöntével rothadó civilizációnk szellemi leépülésének a divaton ütött tályogos hézagát is sokkal szembeötlőben figyelhetjük kibontakozni, mint a sötét, zimankós hónapokban. A városi edzőtermek light trance zenei kísérettel ringató világában, újult dózisban tűnnek fel a prémiumarcok. Hanyag elmélkedés gesztusába bújtatott, diszkrét áll simogatós Daniel Klein óra villantások közepette hangzik el a minden év hasonló szakaszából jól ismert tétel mondat: „Itt van a nyár, jól kell kinézni.”

A fentiekből nyilván valóan fakad, hogy ősszel sz*arul, télen pedig egyenesen hányadék módjára KELL kinézni. Na de hát, most nyár van. Az apparátus pörölye ezúttal is tudományos igénnyel sújt le a kor kórtüneteinek szövődményeire, szakértelemmel és gyógyító szándékkal.

A maszkulinitás eme fentebb nevezett bástyáit, (lsd. prémiumarc, vö. prémiumcsaj/p*csa) és szervezett bűnözési formáit, azonban eltérő iktató és ügyszám alatt kezeli a Politikai Bizottság. Jelen írásunk tárgya a mindennapos nyári vizuális környezet szennyezésre fókuszál. 

A haldokló nyugat ópiumaként – sokak által tévesen csak idézőjelben – emlegetett szexualitás az élet minden szegmensét átható totalitárius diktatúrája mellett a továbbiakban nem mehetünk el szó nélkül. Hol vannak már a moralitásnak azon aranykorai, amikor a fürdőruhát még zoknival hordott dressznek képzelték, a boka nem lóghatott ki a rakott szoknya alól, suspender alatti bugyi óvó körülményességgel akadályozta az indokolatlan gerjedelmet és ledérkedést. Hol van a felöltő és az ifjúkori uniformis tiszta, ártatlanságra hívó világa? Az Apparátust természetesen nem jellemzi sem prüdéria, sem szemforgató erényöv csattogtatás, mi is a formákat sejtető miniszoknyák és a hosszú lábak birodalmába vágyunk vissza.Forrás: Retrolegends.hu

Arra a sajnálatos - elsősorban a szexuális túlpörgetettségében érdekelt média és vizuális tartalmaknak köszönhető – logikai cigányútra, azonban még magunk sem értjük, hogyan jut el egy látszólag szellemileg egészséges fiatal lány, hogy rezzenéstelen arccal azt mondja: „Nagy a meleg, megsülök ha nem ezt veszem fel” – majd kisétál az Astoriára egy bugyiban.

Teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben az állításnak megalapozottságot tulajdonítunk, úgy az emberi populáció tetemes része természetes kiválasztódás alapú halálra ítéltetett,  mert a nőstény példányok a világ különböző pontjain 22 Celsius fok felett spontán öngyulladásba fognak. Lássuk be, igencsak kedvezőtlen genetikai változók.

Teoretikus Kérdéseink:

Biztosak lehetünk-e empirikus alapon abban, hogy civilként közöm van a farmerbugyiból szűk terpeszülésnél kivillanó bőrügyi szenzitivitásához, hogy a hölgy intim borotválkozása kikezdi a szeméremdomb környéki bikini vonalakat? 

Biztos, hogy rám tartozik a tűző nap teljes erejével feltárt fiatalkori cellulitisz kezdemény a tompor déli határainál?

Szükséges-e magam esetleg kellemetlenül éreznem, amiért a nyakig pucér lábak között a tömegközlekedéskor úgy tűnik bárhová nézek súlyosan meggyalázom embertársaim párkapcsolatukban és szemérmükben?  Egy átlagos kiruccanást figyelembe véve a 6-os villamos férfiúi törzsközönségével, jó ötletnek tűnik-e az amúgy is lumpen társadalmi elemek felajzása?

Miért teszed ezt kiváltképp akkor polgártárs, ha lábaid görbék, fehérek, és három kullancs van a vádlidban? Kielégítőnek, esetleg még vonzónak is érzed a tépzőrás/gladiátor/szalma szandálban jól láthatóan szögletesre vágott sárgás lábkörmöket?

Milyen előnyös immunrendszeri háttérhatást tulajdonítasz annak, hogy csupasz bőröd , nap, mint nap összeokádott, lehugyozott szövetekkel, és bőrkárpítokkal érintkezik a különböző járműveken, szellős lábbelid pedig tán praktikus viseletnek bizonyul tömegben, és a városi utcák forgatagában? Egészen biztos, ha kicsit más jellegű rövid alsóruházatot választasz a túlhevülés miatt azonnali végzetes hőguta hozza el számodra az utolsó harangszót?

Na és ha már lábbelik: Vajon hogyan válhatott az anyag lespórolás eme prototípusa, a fogyasztói kényelem diszkontálása, a trendiség toposzává? Amiről szót kívánunk ejteni az nem más, mint az ún. flip-flop papcsucs, amelyről hangutánzó nevének mivolta jobb helyeken már sejtetné, hogy lábbeliként való felhasználásra teljesen alkalmatlan.

Tényleg senki nem érzi kelletlennek, amikor egy jobb akusztikájú szűkebb belvárosi utcában, már 50 méterről észlelhető a viselő közeledte, a semmivel össze nem téveszthető, nyálkás műanyag flittyegés és csattogás, amit nárcisztikusan csak úgy neveznek, hogy flip-flop? Eltűrhetjük-e azokat a gyenge alapzaton álló érveket, miszerint ha az elkövetők nem ezt választották volna reggel a gardrób előtt, úgy nem szellőzne kellőképp a lábuk?

Meddig hajolhat meg egy társadalom jó érzésű többsége azelőtt, hogy egy két lábujj közötti bütyökre aggatót gumi darabról azt hazudják, hogy városi járó alkalmatosság, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy prosztó igénytelenség.

Tényleg úgy érzed, hogy a bugyi és a strand papucs természetes élettere az Oktogon, az útkereszteződés, a beton, és a csúcsidős tömegközlekedés?

Tudjuk, hogy azt véled iszonyat lazán hasítasz lenge szettedben  a városban, pedig ez csak a kulturális mélyszegénységedből fakadó nettó sudribunkóság, és leginkább a planéta sajnálatos mediterrán szegény negyedeihez konvergálsz, hamis cigány-romantikáddal.

Nem tartoznak ránk a felsőcombod bőrhibái, megizzadt talpad csikorgása a gumin, és végképp nem akarom magam kellemetlenül érezni, mert apád nem tanított meg tisztességesen felöltözni. ( Azt pedig senki ne higgye, hogy csak a szebbik nemhez címezzük fentebbi bekezdéseink. )

A közteres flip-flopos csőcselék és lábbelit húzó polgár között olyan kibékíthetetlen és feloldhatatlan szakadék tátong, mint a humanisták és a kannibálok között meglévő antitézis, a valóság normarendszerére mért pusztító csapása pedig olyan mértékű, hogy az Apparátus nem határozhat máshogy a nyári belvárosban hordott bugyik és flip-flop papucsok ügyében:

TILTOTT